"Egyre jobban tisztelem a magyarokat"

Szerző: Vasile Manu

A tegnapi napon lenéztem a Piata Unirii-re (~pjácá uníri~; 'Egyesülés Tere'), hogy egy pillantást vessek a Magyar Kulturális Napok eseményeire, melyet a napokban rendeznek meg szeretett városunkban és el kell mondanom, hihetetlenül meglepődtem attól amit láttam. Civilizáció barátom! Olyan mértékű civilizációt egy négyzetméteren, amit nem tapasztaltam amióta ebben az országban vagyok. Nem voltak kirívóbbnál kirívóbb hajú suhancok, sem Iphone-nal a fülükön téged lenézően bámuló egyének, vagy neveletlen tinédzserek, kiknek öt szóból kettő káromkodás lett volna. Egyszerű embereket láttam, akik nyugodtan figyeltek egy néphagyományi műsort, -mely kimondottan tetszetős volt- akik megálltak beszélgetni, megittak egy-egy sört ezután pedig, -figyelem-, a dobozt az első kukába dobták. Ha az tele volt, akkor elmentek, az első üresebben lévőhöz. Ezt a saját szememmel láttam és teljesen lesokkolt. Nem volt szemét vagy műanyag poharak a földön, aminek hatására rá kellett jönnöm a magyarság példakép kellene legyen számunkra. Mi vagyunk a probléma. A mi népünk hibás azért, hogy léteznek érzéketlen emberek, akik nem tisztelik országukat és nem értékelik az őket körülvevő környezetet, emberek akik nem ismerik a jó érzés, tisztelet és civilizáció fogalmát. A mi hibánk, hogy vannak olyan emberek, akik ha elmennek a szabadban grillezni, nincs bennük annyi jó érzet hogy összeszedjék maguk után a szemetet. Mi vagyunk a vétkesek, akik ezek miatt panaszkodunk. Megnevelhetnénk őket és elmagyarázhatnánk, hogy nem jó amit tesznek. De vajon léteznek olyan állampolgárok akik elég bátrak ilyen viselkedéshez?

Sajnos, nekem mint meggyőződéses nacionalista kellett rájönnöm, a magyarok sok szinttel előrébb járnak civilizáció tekintetében. Ez az igazság. Nevetünk mi, hogy a magyarok 'gagyik', hogy Erdélyünket akarják, hogy függetlenséget szeretnének, hogy a nyelvük 'gagyi' és hogy olyanok amilyenek, de a nyers valóság az, hogy fejlesztés és civilizáció terén, meg kell emelnünk kalapunkat előttük. Tisztelet! Sokat kell tanulnunk tőlük, nekünk mint nép, és ezt én mondom aki nagyon elfogult, ellenszenves voltam velük kapcsolatban, főleg azokkal szemben akik függetlenséget szeretnének. Meglehet, őket most sem szeretem. Őket és Tőkést, bár ők nem a magyarság képviselői és sokan elhatárolódnak tetteiktől és véleményüktől egyaránt. De most nem ez a téma.

A magyarok tudják tisztelni országukat. A magyarok összetartanak. Ha átruccansz hozzájuk az országba, olyan érzésed van, mintha egy másik világba érkeznél. Tiszta, aszfaltozott, kátyúmentes utcák, széles, torlódás- és idegességmentes autópályák, kétségbeesett és cigányok nélküli utcák. A magyarok nyugodtan mennek az utcákon, mosolyogva, vidáman. Nálunk ilyesmit nem látni. A románok elkeseredve, szomorúan, idegesen sétálnak. Hatalmas különbség van a két nép között.

Románként kívánom, hogy Románia legalább olyan lenne, mint Magyarország és most nem földrajzi tekintetében értem, hanem civilizáltság és fejlődés mértékében.



Írta: Vasile Manu
Fordította: Norby M.
Az eredeti román nyelvű cikket megtalálja ide kattintva.